A csíkszeredai
Üzenete
XIX. évfolyam, Nr. 200 2015 május - SZENT KAMILL HÁLAÉV 2014-2015
Száz évvel ezelőtt történt – Hadirokkantságom rövid története
Száz évvel ezelőtt, 1915-ben is virágzott a május, indult az élet, a friss tavaszi jókedv és remény. Az emberek akkor is szerették és megtréfálták egymást, mint mindig. A háború a nyakukban volt, és készülődtek a békére és életre, de a megpróbáltatásra és halálra is. A fiatal fiúkat várta a behívó, az édesanyákat a kesergés, mert elvették fiaikat nemcsak mellőlük, de a gazdaságtól, a munkától, azaz a család megélhetésétől is. Egy özvegyasszony, és kiskorú gyermekei sorsa megpecsételődött, ha a tizenkilenc éves „nagyfiú” elment a háborúba.
Álljon itt apai nagyapám rövid története, melyet saját kézzel írt le 97 éves korában:
„Alulírott Bakó Kálmán, Csíkcsomortán 93 szám alatti lakós, 1896 augusztus 24-én születtem, a Bakó Ágoston és Antal Karolina gyermekeként.
1915 tavaszán soroztak be, július 15-én Székelyudvarhelyen kezdtem meg a katonaságot. Itt három hétig gyakorlatoztattak, utána kivittek a harctérre az oroszok ellen, Lembergbe. Innen gyalog tettük meg az utat Luck-ig. 36 nap gyalogoltunk, míg elértük a frontot Luck-nál, mert az oroszok felszedték a vasutat 800 km-en. Itt a zászlóaljunkat beosztották az ezredünkbe, a 82-es gyalogezredbe. Október 7-én megsebesültem: a hátamon ment be a golyó és a csípőmön jött ki. Ezzel a sebesüléssel Bécsbe hoztak vissza, ahol 3 hónapig feküdtem. Innen Székelyudvarhelyre hoztak, 10 nap szabadságot kaptam, utána visszavittek a frontra. Újból Luck alá kerültünk, ahol 8 hónapig állt a front.
1916 július 3-4-5-én az oroszok 24 soros rajvonallal támadtak, pergőtüzet csinálva 36 órán át. A 82-es ezredben 16 000-en voltunk, az ütközet után 240-en maradtunk meg élve. A társammal, egy háromszéki fiúval egy orosz századot pusztítottunk el. Ő dobta a repeszgránátot, én lőttem, amelyik a drótkerítésen megpróbált átmászni.
Visszafutottam a zászlóalj parancsnokságra, és futás közben megsebesültem: a bal bokámat lőtték át. Így, sebesülve fogságba estem. Az elsősegélyt Dornicán kaptam, ahonnan Kijevbe, majd Moszkvába vittek. Itt vonatra tettek és Kazánba vittek, ahol 6 hónapig feküdtem a kórházban.
Ezek után 3 hónapig gyűjtőlágerben voltam, innen 1917 márciusában kivittek Krasznajarszkba. Itt voltam 4 évet és 3 hónapot, ahol a túlélés erőfeletti próbáit kellett kiállni. Innen hoztam haza Gyóni Géza Kokárdák című versét, amit a fiam, Bakó Adolf szavalt el 1941 március 15-én, az ünnepségen.
1920 májusában kezdődött meg a hazafelé indulásunk. Kerekes Mártonnal, a felvidéki Gömör Vármegye, Gice faluból való társammal szökve indultunk el és jutottunk Omszk-ig (Kazahsztán határa, az Irtis folyó mentén, az Om folyó torkolatánál). Omsztól hivatalosan hoztak Viadka-ig, ahol orvosi viziten vettünk részt, majd tovább hoztak Szentpétervárig. Innen az Észt határig hoztak, majd Stetin Berlinig, ahol elosztottak aszerint, hogy ki-ki hova valósi volt. 1920 szeptember végére értem haza.
Egyszeri juttatáson kívül, hadirokkantságomért, semmiféle segélyt mindmáig nem kaptam.
Csíkcsomortán, 1993. November 29.”
Nagyapám száz évet élt (néhány hónap híján), 1996 nagycsütörtökén halt meg, miután a pap ellátta a szent útravalóval. Harangoztak a szertartásra, ő nesztelenül tovaszállt, én Lourdesben voltam… Amikor elment a háborúba, székely lévén, úgy tudta, hazáját védi, annak biztonságáért megy harcolni. Ott rálátott a jövőre, ami nem a székely ember gondolkodásmódja szerint volt értelmezhető. Mire hazatért, nem volt hazája. A későbbi bánásmódot tapasztalva sokszor feltettem magamnak a kérdést: ez az élet a büntetése, amiért túlélte a háborút?
Sokat mesélt nekünk háborús élményeiről, hadifogsága eseményeiről. Mintha csak a Fatimai Szűzanya üzeneteit tolmácsolta volna, előre vetítette, hogy mi fog bekövetkezni a világban. Nem tévedett. Nem lázadt, tudta, hogy széllel szembe menne. Túl sok embert látott már meghalni…
Csaba testvér munkásságából…
„Csíkszentsimonban működik az egyetlen olyan kollégium, ahonnan a gyermekek hegyi-farmerképzést adó iskolába járhatnak és mellette gyakorlati lovász képzésen vesznek részt! A végzősek készülnek Kaposvárra a Lovász Akadémiára vizsgázni, hogy szakképzett lovászokként el tudjanak helyezkedni Úgy döntöttünk, hogy ősztől ép egészséges családok gyerekeit is befogadjuk a kollégiumunkba, ha valóban lovász akar lenni. Azt szeretnénk, hogy ne legyen hátrány a hátránytalanság! Hisszük, hogy olyan körülményeket tudtunk teremteni, ami a tanulni akaró fiatalok igényét kielégíti! Érdeklődni lehet a szentsimonoi Szent László otthon vezetőjénél, Kolozsvári Tibornál: kolozsvaritibor@gmail.com
Pünkösdhétfőn szeretnénk egy lovas bemutatóval összekötött nyílt napot tartani, amikor minden érdeklődőt szeretettel várunk!!
http://twice.hu/napi-like/lassitott-kameraval-vettek-fel-lovakat-amit-latni-fogsz-az-valami-lenyugozo-video
Megszületett az elhatározás, kollégáimmal úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a kedves Harai Pál kanonok, nyug. medgyesi esperes-plébános végakaratát és átveszzük a medgyesi Kolping Adolph tiszteletére épült házat gyermekvédelmi célokból, és azt szépen felújítjuk azt, az amerikai testvéreink adományából!
Szeretettel kérlek, imádkozzál, hogy szép célunkat a gyermekek javára, valóra tudjuk váltani!! Szeretettel, Csaba t.”
Híreink:
* Üzenetünk, Isten kegyelméből elérkezett a 200. lapszámhoz. Minden imát, jó szándékot köszönünk!
* Április 27-én kamilliánus találkozónk Puskás Erzsikénél. Lelket felemelő, megtöltő találkozás volt. Mindenki beszámolt az elmúlt hónap eseményeiről, közösen tanulunk a VKCs Képzési Kézikönyvből,
* Május 10: egy éve leköltözött körünkből „Mammi”, Maria F Pircher a Bolzano-i nagy alapítónő. Gondoljunk Rá szeretettel! A Blindenzentrum megemlékezett az égi születésnapjáról,
* Ignacio Cesares Aramburu vállalta, hogy informálja honfitársát, Ferenc pápát a VKCs munkájáról,
* Május 22: egy éve, hogy Mottinellóban megválasztották az új VKCs nemzetközi vezetőségét,
* Pünkösdre készülünk, amikor több százezer zarándokot várunk szentélyünkbe. A Pünkösdszombati ünnep idei szónoka az egyházmegye érseke, dr. Jakubinyi György lesz.
* Emilkénk május 28-án ballag. Istennek legyen hála érte és köszönet a szerető családjának!
* Dolgozunk a VKCs Képzési Kézikönyv II. kötetének összeállításán, ötleteiket szívesen várjuk,
* A csíkcsomortáni ministránsok lelkigyakorlatát idén is készülünk megtartani július második felében.
A Szent Kamill hálaévben és a csíksomlyói Szép Szűz Mária jubilemi évben– a Szűzanya hálaénekével adjunk hálát a Mindenható Istennek, amiért megajándékozott a Betegek Gyógyítójával és a Szeretet Óriásával, a betegek, kórházak és betegápolók védőszentjével, Lelliszi Szent Kamillal. Maradjunk imában továbbra is a minden déli Úrangyalában, első szombatokon Mária szentélyeinkben és minden hónap 14-, és 25-én.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)